középkori Óbuda

A középkori Óbuda területének első határleírását II. Endre 1212. évi oklevele tartalmazza. Az itteni káptalan (prépostság) és a királyi (később királynéi) vár tulajdoni viszályainak megszűntetésére 1355-ben Nagy Lajos király pápai hozzájárulással felosztotta közöttük Óbuda bel- és külterületét. Ennek határvonala különösnek tűnhet, azonban ésszerűen biztosítja a felek számára a három fő hasznosítható terület: a Duna-part, a hegyvidéki erdők és a nagy (Bécsi) országút menti szőlők közel azonos birtoklását. A határkijelölés hegyek felé eső pontjainak neve már régen nem használt, azonban későbbi okiratokból, peres anyagokból jól azonosítható. A városközpontban a határ kb. a mai Árpád-hídi hídfő vonalában húzódott, ettől északra a káptalan, délre a király építményei voltak. A megosztás során a prépost és a káptalan hozzájárultak ahhoz, hogy a királynéi városrészben is működhessen plébániatemplom, az ott lévő Margit-kápolna (a jelenlegi barokk óbudai plébániatemplom helyén) ilyen rangra emelésével.

Óbuda középkori jelentősebb egyházi és világi épületei nagyrészt a rómaikori nagyobb épületek (amfiteátrum, aquaeductus, nagy fürdő, légiós-tábor, helytartói palota stb.) köveinek felhasználásával, olykor alapjaira épültek. A török hódoltság évtizedeiben az épületeket elhagyták, pusztulásnak indultak. Az Oszmán Birodalom és a Habsburg monarchia közötti háborúskodás eseményei egész Európa érdeklődésére számot tartottak, így Budáról, Pestről és mellettük részben Óbudáról (Alt Ofen, Buda Vecchia) számos romantikusan túlzó, de akár hadmérnöki pontosságú metszet is készült, amelyeken jól láthatóak a megmaradt romok. Majd Buda visszafoglalását követően ezeket a romos épületeket a megindult építkezésekhez  (Zichy-kastély, plébánia-templom, református templom, nagyobb polgárházak építése és kisebbek alapozása) használták kőbányaként, az 1700-as években a járószintig elbontva.  Így csak alapfalaik maradtak meg, hacsak nem építkeztek rájuk.

Fehéregyháza templom és kolostor. A Bécsi út menti Victoria Téglagyár építkezésénél 1869-ben 39,5x11,5 m méretű gótikus templom és északi oldalán kolostor maradványaira találtak. A feltáró ásatások alapján 1877-ben Zsigmondy Gusztáv készített alaprajzot. 1884-ben ismét nagyszámú faragott kő került napvilágra, így újabb feltárás következett, a kolostor néhol méternyi falainak, rajtuk vakolatnak és festésnek, valamint az oroszlános vörösmárvány sírkőtöredéknek a megtalálásával.   A templomtól kb. 300 méternyire, a Frankl-malom forrásától (Rádl-patak) nyugatra 1882-ben egy másik kis kápolnát tártak fel. Árpád sírjának az Anonymus  gesztája szerinti leírása és az 1355-ös határjáró oklevél alapján ezt a templomot és kolostort  valószínűsítették  Fehéregyházaként, ahova a korábban már meglévő templom kiszolgálására Mátyás király telepítette  le a pálosokat, kolostoruk építéséhez – pápai engedéllyel – a már romos Péter templom köveit felhasználva. A sorozatos feltárásokkal felváltva történtek a téglagyár bővítésének építkezései (pl.1893-ban), majd a teljes terep 2,5 méterrel való mélyítése (1910-ben). Ennek következtében  mára az építményekből semmi sem maradt.

Ferences templom és kolostor. Az óbudai lakótelep építése során 1973-74-ben találták meg. Az újkori építkezések által  nagyrészt elbontott, illetve a lakótelepi építkezések miatt a kutatási területről kieső alapfalakon kívüli részeket tudták csak feltárni. A kisméretű épület (szentélye 7,5x7,5 m) első említése 1298-ból való. Jelentősége 1444 után nőtt meg, hiszen csak ez maradt meg a budavári, pesti, margitszigeti kolostorok obszervánssá válása után a marianus ferencesek kezén.  Megmaradt és feltárható (rómaikori falakat is felhasználó) falain kívül a hajó és a szentély közepén egy-egy sírkamrát is találtak. ----- A középkori város határainak meghatározásában jelentős szerepe van az épületek helyének, ugyanis a koldulórendek csak a város szélén telepedhettek, így ismerhetjük  Óbuda városának északnyugati határpontját.

Péter és Mária prépostsági templomok. Az óbudai káptalan számára a XI. században, Szt. László király alatt a Péternek szentelt prépostsági templom épült. A tatárjárás során megrongálódott, nem építették újjá, bontása 1483 körül kezdődhetett a Fehéregyháza melletti pálos kolostor építéséhez. Teljes romlása a török hódoltság idején következett be, falainak kőanyagát a budai török építkezéseknél használták fel.  Már alapfalai sem rekonstruálhatóak egyértelműen.  Szorosan a Péter templom mellett, tőle délre 1348-49-ben építtette Nagy Lajos király a tekintélyes méretű (70x20 méter) Mária templomot. A háromhajós templom főhajóját a nyolcszög öt oldalával határolt szentély, a két keskeny mellékhajót a nyolcszög három oldalával határolt szentély zárta. A később hozzáépített nyugati homlokzati torony a díszkapu előcsarnokául is szolgált. Mátyás korában még Ranzanus olasz püspök elragadtatással írt a hatalmas templomról. A gótikus templom maradványaira először 1935-ben, a Fő téri csatornázási munkáknál találtak. 1956-57-ben, majd 1973-84 között folytatódott  a feltárás, a Fő tér szintje alatt 120-150 cm mélységben és a Szentlélek téri házak pincéjében is,  és  már rekonstruálható volt a templom teljes alaprajza.

Királyi/királynéi vár. Jellegzetes XII. századbeli kastély típusú vár, amelyet  II. András 1210 körül kezdett el építtetni, a tatárjárás során valószínűleg erősen megsérült, és csak Károly Róbert felesége,  (Piast) Erzsébet idején épült újjá,  aki ezután 1343-1380 között – mint  fia, Nagy Lajos király mellett a politikai és kulturális életben aktív anyakirálynő – birtokolta a várat és jövedelmét. Kettős fallal védett épülettömbjének észak felé volt a bejárati homlokzata, az előcsarnok  3 méter vastag alapfalából ítélve, toronnyal. A vár előtt vezetett el a királynéi és préposti városrészt elválasztó út. Külső megjelenését nagy valószínűséggel az óbudai pecsétnyomó is mutatja. ---- Feltárása 1908-, 1923-, 1934-35-,  1949-51-ben, végül az 1970-es évek elején történt.

Óbudai piactér házai. A középkori Óbuda kereskedelmi-piaci súlyát számos oklevél bizonyítja. Kedvező helye, ahol találkoztak  a dunai víziút, a megyeri rév, Esztergom, Buda és a környező községek felől vezető utak, erre alkalmassá tette. A kereskedelmet szolgáló  piactér nem csak Óbuda vásártere, hanem centruma is volt, több polgár mellett a káptalan és az apácák házával. Ezek közül többnek sikerült alapfalait feltárni, a klarisszák szolgálatában álló Ferenc deák házának pedig elkészült rekonstrukciója.

Klarissza kolostor és templom. Erzsébet királyné 1343-50 között építtette. Az  apácák ettől kezdve a királyné és a káptalan  mellett részesedtek Óbuda birtoklásában, így a  kolostor 1541-ig pompában és gazdagságban egyre növekedett, aminek csak a török megszállás vetett véget. Díszes berendezését szemlélteti két fennmaradt értéke, a New-Yorki Metropolitan Múzeumban  őrzött házioltár és a piliscsabai plébániatemplomban látható Madonna faszobor. A templom 65x20 m méretű,  mindhárom hajója a nyolcszög három oldalával záródott, a templomtér 20×20 m-es nyugati szakasza két szintre volt osztva, a felsőn volt az apácák kórusa, csillagboltozatát egyetlen központi pillér tartotta. A templomtól délre fekvő kolostor négyszögletes udvarát körülvevő kerengő és a templom közötti kis különálló épületet feltételezik annak a Corpus Christi kápolnának, amelybe temették 1380-ban az alapító Erzsébet királynét (hamvait azután a török elől Pozsonyba menekítették a kincsekkel együtt). Buda visszafoglalása után a földesúr Zichy család nem engedte vissza az apácákat, az épületek falait lebontották,  kőanyagát, faragott köveit évtizedeken át hordták középületek, templomok építésére, a budai vár falainak helyreállítására.   ---- A területen 1884-ben vörös márvány sírkődarabok, 1971-ben alapfalrészek kerültek elő, a feltáró ásatás 1973-75 között történt.

Itt találhatóak az Óbuda helyzetét igazoló metszetek.

Itt pedig Óbuda határainak bemutatása