óbudai Táborhegyi temető, Öregtemető

Óbudán a XVII-XVIII. századi, több helyen lévő felekezeti temetők után az első nagyobb temetkezési hely a Kórház utcai  volt (a mai piac helyén), ami az 1788 és 1888 közötti száz évben működött. Ezt követte a Tábor-hegy Bécsi úti lábánál (a mai Bécsi,  Táborhegyi, Farkastorki utak és Laborc utca közötti  területen) már 1881-ben megnyitott Óbudai vagy Táborhegyi temető. E lejtőn – az 1874-ben készült térkép szerint – megelőzően szőlőművelés folyt.

A  temetőben kijelölt területe volt a római katolikus, a református, az evangélikus és a zsidó lakosságnak.  A temető halmos közepén  állt  a román stílusú részletekkel kevert neogótikus  Kereszt-kápolna, polygonális szentéllyel és támasztópilléres hajóval, amit az Igert család költségén Hofhauser Elek építőmester tervezett és épített. (Schoen  Arnold: Óbuda múltjából, Bp., 1935 szerint 1889-1890-ben, ugyanakkor az 1884-es térképkiegészítés már jelöli a kápolnát, de az is lehet, hogy ez egy korábbi ideiglenes építmény volt.) A kápolna az 1950-60-as években még állt, használaton kívül, később a terület új felhasználói lebontották. Megmaradt viszont a zsidó temető szertartási épülete a Laborc utca elején  (hátul hozzátoldva valamilyen újabb felhasználás üvegfala). A hatágú csillag már eltűnt köralakú helyéről, de  fenn van még a törvény-tábla. Látszik a háromosztatú épületen  a hagyományos - ortodox - elrendezés: középen a ravatalozó, kétoldalt külön a férfi és a női halottrnosdató helyiség.

E temető idővel megtelt, ráadásul a csuszamlós agyagtalajú lejtő is sok gondot okozott, ezért már  1905-ben elhatározta a főváros új temető létesítését a Külső-Bécsi úti Törökkő dűlőben, amit végül 1910-ben nyitottak meg. A sírok egy részét a családok áthelyezték az új temetőbe. És ettől kezdve a Táborhegyi temető az Öregtemető nevet kapta. A szép kis kápolna, a kiürített kripták romantikus környezete, a temető főútjának – még ma is kivehető  – csodálatos vadgesztenye-sora még az ’50-es években is a helyiek kedvelt kirándulóhelye volt.
Mára a hajdani területét határoló utcák vonala beépült, a belső területen a kápolna lebontva, az elvadult erdőben néhány bekerített szabadidős létesítmény.

(Az egyesített Főváros vámhatárának egyik észak-budai beléptetési helye a Bécsi út – Vörösvári út találkozásánál volt, ahonnan 1893-ra kissé kijjebb helyezve, az új vámház a temető délkeleti sarkába épült, majd  ezt 1899-ben átépítették.  Az épület  a Bécsi és a Táborhegyi út sarkán ma is áll.)